A földgáztüzelésű kazánban megvalósuló energia átalakítási folyamat egyik mellékterméke a füstgázban lévő széndioxid. Jelenleg a széndioxid a klímát befolyásoló üvegházhatású gáznak van minősítve, illetve kikiáltva, amelynek nagymértékű csökkentésére törekedni kell, mivel a levegőben a mennyisége folyamatosan növekszik.
A következőkben megfogalmazottak feltételezhetően érvényesek az olajtüzelésű kazánokra is.
Az alábbiakban erre vonatkozóan három módszer kerül bemutatásra.
- Az égési levegő ionizálása
- A földgáz mágneses kezelése
- A kazánból távozó füstgáz plazmafáklyás kezelése.
A 2. pontban megjelölt megoldás már létezik és működik, több ezer beépített referencia bizonyítja életképességét, mintegy 20 éve. A másik kettővel azonban kísérleteket kell végezni. Az égési levegő ionizálásával kapcsolatban, az energia iparágban korábban voltak biztató kísérletek, amelyek eszköz hiányában azonban nem valósultak meg. A 3. pontban megjelölt feladat megvalósítására az Egely György: ”Vízautók… Antigravitáció” című könyvében leírt kísérlet ad reményt, amelyben egy nagyfeszültségű térben előállított plazmagömb a széndioxidot elbontja.
A kísérletek eredményességét az üzemelő kazánnál a készülékek kikapcsolt, majd bekapcsolt állapotához tartozó égési paraméterek és kazán hatásfok értékek változásának nagyságából azok összehasonlítása alapján lehet értékelni.
1. Az égési levegő ionizálása.
Ha az égési levegőt a tűztérbe való bevezetés előtt nagyfeszültségű elektróda rendszeren keresztül vezetjük, akkor az ionizált levegőmolekulák a tűztérben a tüzelőanyag molekulákkal találkozva feltehetően jobb égési viszonyokat valósítanak meg. Erre vonatkozóan az energia-iparágban korábban voltak biztató kísérleti próbálkozások. A ma rendelkezésre álló nagyfeszültségű eszközökkel azonban
már várhatók sikeresebb eredmények. A nagyfeszültségű elektróda rendszer lényegében az ionizátor, amelyhez a nagyfeszültségű generátor csatlakozik. Annyi ionizátort kell alkalmazni, ahány levegő belépési pont van a kazánon. Így pl. külön-külön kell a primer és a szekunder levegő csatornákba elhelyezni az ionizátort. Lehetőleg minél közelebb a tűztéri belépéshez, hogy a töltésvesztés minimális legyen.
2. A földgáz mágneses kezelése.
Ha a tüzelőanyagot a kazánégő előtt szuper erős mágnesek között átvezetjük, a mágnes tér hatására az összetapadt nagyméretű szénhidrogén molekulák szétválnak, illetve szétdarabolódnak, így a levegő oxigén molekuláinak hozzáférési illetve találkozási lehetősége a szénhidrogén molekulákkal jelentősen megnövekszik, azaz az égési feltételek javulnak. Végeredményben az azonos hő teljesítmény előállításához – megfelelő beállítás után – kevesebb tüzelőanyagra van szükség. Egyidejűleg a tökéletesebb égés következtében a környezetbe kevesebb káros anyag kerül, így az emissziós terhelés csökken.
3. A kazánból távozó füstgáz plazmafáklyás kezelése.
A klímavédelem jobbítása, azaz a káros anyag kibocsátás csökkentése végett a kazánok füstgáz emisszióján javítani kell. Az egyik káros anyag a széndioxid, amely a plazmagömb segítségével szétbontható, ez kísérletileg bizonyított tény. Feltételezhető, hogy ha a plazmagömb helyett plazmafáklyát alkalmazunk, akkor ugyanazt az eredményt kapjuk. Plazmafáklya létrehozására pedig az előzőekben bemutatott a levegőionizálásnál alkalmazott nagyfeszültségű generátort használjuk fel. Ha kellő számú készülék kerül beépítésre a füstgáz csatornába, akkor remélhető a füstgázemisszió jelentős csökkenése. Mindezt a kísérletek alapján
kell eldönteni. Ha a füstgázcsatornához csatlakoztatunk egy ózongenerátort, akkor megvalósulhat a füstgáz nitrogénoxid tartalmának a vegyszermentes semlegesítése is, amely a füstgázemisszió csökkenését, azaz ismét a kazán üzemének további klímavédelmi javítását szolgálhatja. Az előzőekben bemutatott módszerek a kazánok üzemét klímavédelmi szempontból feltétlen javítják, az eredményesség mértékéről azonban egy kísérlet sorozat végrehajtása útján kell meggyőződni.